1917. évi VIII. törvénycikk

1. § Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmében.

2. § Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.

Az itt idézett, IV. Károly által szentesített törvénycikk eredményeként a családok által állított emléktáblák, emlékművek mellett sorra jöttek létre a hivatalos megrendelésre készült háborús emlékművek még a legapróbb községekben is szerte az országban. Sok település a háború által okozott anyagi nehézségek dacára komoly anyagi erőforrások mozgósításával tett eleget a törvény betűjének és állított magas művészi értéket is képviselő háborús emlékművet. Az emlékművek többségének talapzatán gyakran megörökítették a településhez köthető elhunyt katonák névsorát. 1945 után az emlékműveket gyakorta egészítették ki II. világháborús, később pedig 1956-os emléktáblával is, összekapcsolva ily módon a 20. század hősi halottairól való megemlékezést.

Dr. Varga József, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának docense, hadtörténelmet kedvelő magánemberként gyűjtötte össze, hozta létre és tette közzé az emlékhelyek felkeresése során keletkezett, számos különböző közreműködő által készített helyszíni felvételeket. Varga tanár úr a gyűjteményt eredetileg a BME honlapján, a saját maga által kezelt aloldalon helyezte el. Ez az egyedülálló magánkezdeményezésből, több mint tíz év fáradhatatlan munkájának eredményeként létrejött, 2124 helyszínt magában foglaló fotógyűjtemény 2020-tól a Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai között foglalja el az őt megillető helyet. A gyűjteményben szereplő földrajzi helyek túlmutatnak a mai Magyarország határain, hiszen találunk itt horvát, lengyel, olasz, osztrák, román, szlovák, szlovén valamint ukrán földön felállított emlékműveket is. Az adatbázis korántsem teljes, továbbfejlesztése a nagyközönség segítségével a jövő feladata lehet.

A Magyar Nemzeti Levéltár köszönettel tartozik Kovács-Sipeki Zsuzsannának, Varga tanár úr örökösének, aki hozzájárulását adta a gyűjtemény megújult formában történő publikálásához, valamint dr. Rózsa Szabolcsnak, a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara tanszékvezetőjének és az ott dolgozó munkatársaknak, akik megőrizték és a levéltár rendelkezésére bocsátották az adatbázist.